Egyszer talán,ott leszek veled
,S mindig fogom majd a kezed
,Bele nézek két szemedbe
,S látok egy fénylő csillagot benne.
A SZÍV AKKOR A LEGBOLDOGABB
,HA MÁSIK EMBERÉRT DOBOGHAT.
KÉT KARODBAN RINGATÓZOM CSÖNDESEN,
KÉT KAROMBAN RINGATÓZOL CSÖNDESEN...
KÉT KARODBAN ALSZOM EL.
DOBBANÓ SZÍVEDNEK RITMUSA ÉGIG EMEL.
KÖSZÖNÖM, HOGY LÉTEZEL.
Rózsák illatozzatok,
letépni vétek virágotok.
Rózsák egy se hulljon el,
csak ha ő, ő jön el!
Csak ha ő, ő jön el!
Ne szomorkodj,
az élet elnyűhetetlen szépségei mind ott lapulnak a tenyeredben
. Nézd csak meg, amikor egy csepp eső éri puha bőröd,
s időtálló barázdáidban hogyan csorog végig az éltető frissesség.
És milyen hideg… Szinte beleborzongsz, annyira élvezed,
ahogy az apró csoda épp a Te lelked kényezteti.
Önmaga szépségében is varázslatos, üdén tiszta, átlátszó,
mint az őszinte szív.
És a Tiéd. Csak a Tiéd.
Ahogyan szívedben az a szerelem is,
ami nem hagy el sohasem.
" Ha szeretsz, olyat szeress
, ki téged viszont szeret,
mert többet ér egy baráti kézfogás
, mint száz hazug szerelmi vallomás!"
.
|
||
|