Nélküled

Nélküled egy vers vagyok én csupán,
egy szó, amit soha ki nem mondtál.
Az út vagyok, amin Te jársz
s egy rózsa, melyet elhullattál.

A gyertya csonkján én vagyok a fény,
mely felszárítja hulló könnyeid.
Csak aprócska porszem vagyok én,
mely őrzi még tova tűnő lépteid...

/Németh Péter /

  

 

                                                                                                 liliom

A szerény rózsa tüskét nyújtogat,
A jámbor juh ijesztő szarvakat:
A tündöklő-szép liliom be boldog:
Ijesztés, tüske nem ejt rajta foltot.

 

 

 

Kinyílt a menny kék kapuja,
megjelent a kis ibolya.
Megjelent a nagyvárosban,
bejelenti, hogy tavasz van

 

MEGHAL A RÓZSA

ILLATTESTE LEBÁGYAD ,

SZIROMRUHÁJA HERVADTAN LEHULL ,

AZ ÉLETBŐL EGY SZÉPSÉG ÍGY KIMÚL ,

EGY RÓZSA MEGHAL , BIMBÓK FESLENEK, , 

S ÚJ RÓZSÁKAT HIMBÁLNAK A SZELEK ,

ÉLNEK A RÓZSÁK .

                                                                                          

                                                                                           

                                                                                           

A kéz, amely rózsát ad, mindig illatos.