Liliom

 

 

 

  

Úgy viseljük állandóságunkat, 

mint gyertya a lángját

, változunk és fogyunk,

de a láng csak velünk együtt lobban el.

 

 

 

Bársonypuhán átölel az este, 

sírkertekben ezernyi gyertya

ég lángujjaival az égre festve

                                                                                           

                                                                                               

 

                                                                                        

Mikor este a gyertyák csendben égnek

az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul.

 

 

 

Ha az ember nem ragyoghat úgy,

mint egy csillag, ragyogjon úgy, mint egy gyertya. 

 

 

  

Nem minden ragyog, ami fényes.

A fény: igazság, de a ragyogás lehet ármányosság is.

Azt hiszed, világít? Nem igaz: gyújtogat. Éjszaka van.

 Valaki gyertyát gyújt

 a silány faggyú csillaggá változik

 és ragyog a sötétben.

A lepke belehull. Felelős-e érte?

A tűz szeme megbabonázza a lepkét

 mint a kígyó tekintete a madarat.

 Lehetséges-e, hogy a lepke és a madár ne menjen oda?

Ellenállhat-e a falevél a szélnek?

Ellenállhat-e a kő az esés törvényének?